Augusztus 28, éjjel

Óriási vihar van, arra ébredtem fel. És mi fogad? Anya még mindig nincs itthon!!!

Tudom magamról, hogy úgyse fogok visszaaludni, míg meg nem jön, inkább lejegyzem a mai nap eseményeit.

~o~

Ma voltunk vásárolni az Abszol úton!

Már jártam ott, de ilyen nyüzsgést még sose láttam!

Alig fértünk be a könyvesboltba, a Mágikus Menazsériához álló sor vége meg már kilógott az utcára! De megérte kivárni: kaptam egy gyönyörű baglyot! Pici, és nagyon barátságos.

A Foltozott Üstben anya leállt beszélgetni két szülővel. Olyan unalmas tud lenni, ha a szülők beszélgetnek! Nem is nyugton! Amint az előbb körülnéztem, egy nagyobb asztaltársaságra lettem figyelmes. Mostanra szétoszlottak, csak két kb. annyi idős lány maradt ott, mint én. Elindultam feléjük.

-Sziasztok! – köszöntem. – Ti is idén lesztek elsősök?

-Igen – felelt az egyikük. Nagy, kék szemei voltak, és világosszőke haja.

-Ülj csak le! – mondta a másikuk. - Ginny Weasley vagyok, ő pedig Luna Lovegood.

-Tia Brian. – nyújtottam a kezem.

-Egyedül jöttél?

-Nem... anyuval – mutattam arrafelé. Éreztem, hogy nyaktól felfelé elvörösödöm.

-McGalagony professzor? Komolyan? Ő a Griffendél házvezető tanára! Én is Griffendéles szeretnék lenni! – gondterhelten felsóhajtott. – Minden bátyám az volt.

-Minden? Hány bátyád van? – ráncoltam össze a homlokom.

-Hat – mondta Ginny. A hangja elárulta, hogy tényleg nagyon fél a beosztástól.

-Nyugi, biztos Griffendéles leszel!

-Úgy izgulok! Ha mondjuk a Hugrabugba kerülök... – az arcát a kezébe temette, úgyhogy nem nagyon értettük a monológját. – Fred és George életem végéig ezzel fognak piszkálni... szerintük csak azok kerülnek oda, akiket már sehova nem lehet beosztani... vagyis a bénák...

Észre se vettük, hogy miközben beszélt, anya mögénk lopakodott.

-sziasztok! Tia, mennünk kell!

-Anya, nem maradhatok még egy kicsit? – kérdeztem.

-Ha hazajössz egyedül. Nekem sajnos mennem kell. – mondta kis gondolkodás után.

-Persze, megyek! Köszi!!! – annyira örültem, hogy egy egész napot új barátnőimmel tölthetek!

-Mondtam már, hogy mennem kell! – tiltakozott, mikor ölelgetni kezdtem.

-Jó, jó, szia!

Szerencsére Ginny és Luna is maradhattak még. Sétáltunk az Abszol úton, aztán ettünk egy fagyit.

Ginny csábított, hogy menjünk be a Czikornyai és Patzába.

-Szia! Találkozunk a vonaton! – búcsúztam, mert semmi kedvem nem volt bemenni. Valami Lockhart osztogatott autogramokat. Láttam a pasast képen, nem valami nagy szám!

Luna is jött velem, mert arrafelé lakik, mint én.

Útközben elmesélte, hogy az édesapjával él, mert az anyukája meghalt, mikor ő 9 éves volt.

-Na, szia, én a következőnél leszállok! – mondta. (villamossal mentünk, nem kockáztattuk meg a Kóbor Grimbuszt)

-Szia!

Mikor hazaértem, anya még nem volt itthon. Ledőltem az ágyra, és azonnal elnyomott az álom.

~o~

Hm, ez határozottan üvegcsörömpölés volt! Azt hiszem, végre megjött anya.

Le is megyek, megnézem!