Bellatrix kezdte túltenni magát az eseten. Azóta már nem voltak ilyenek.
Közben egyre jobban kedvelte Denemet. Mindent megbeszélt vele, és mindenhová elvitte magával a naplót. Ha unalmasak voltak az órák, akkor csendben elővette, és írogatott neki.
Egyszer egy átváltoztatástanon Bella erőt vett magán, és leírta.
" Nem találkozhatnánk egyszer valahol? "
" Tényleg ezt akarod? "
" Igen. "
" Akkor mit szólsz holnap éjjelhez?”
" Nem lehet még ma?”
" Hmm... Ha annyira akarod... "
" Remek! Mikor? "
" Például 11: 50? "
" Hol? "
" Az bűbájtan teremben. "
" Oké! "
Azzal Bella berakta a táskájába a naplót.
Nagyon izgult. Így el is felejtette, hogy órán van...
- Miss Black!
A lány összerezzent, és felnézett. Egyenesen McGalagony szemébe.
- Mit csinál ?
- Khm ... semmit.
- Tíz pont a mardekáról!
- Miért ?!
- Mert nem figyelt! - azzal otthagyta őt.
Bellatrix dühösen nézett utána, de úgy döntött, az óra további részében már figyel ...


Bella izgatottan fészkelődött az ágyában. 11: 35 volt.
Felállt, és elindult felfelé, a bűbájtan terembe.
- Lumos! - motyogta, mire pálcája végén apró láng gyúlt.
Lépcsőzött egy darabig, aztán felért.
A terem még üresen kongott.
Bella leült egy padba, és várt. Vagy hét percig ücsörgött, amikor...
- Szervusz Bellatrix!
A lány megfordult.
Mögötte egy magas fiú állt. Hosszú, fekete haja a szemébe lógott. Egyetlen dolog volt, ami Bellának nem annyira tetszett benne. A szeme vörös volt, hosszú, vékony pupillával. A lány néhány másodpercig csak tátogni tudott. El se bírta hinni, hogy tényleg az van előtte akire gondolt
-Tom?
- Igen. Én vagyok!
- Ez hihetetlen!
- Mint látod, nem az.
- Jó, de hát annyira fura így találkozni veled.
- Miért?
- Mert eddig csak írogattunk, most meg itt vagy.
- Aha. Miért akartál találkozni?
- Mert látni akartalak.
- Hát most látsz!
- Jó, jó, de nem lehetne beszélni valamiről?
- Miről?
- Akármiről!
- Hogy megy a tanulás?
- Jól. De ez nem jó téma.
- Nem?
- Nem.
- Jó! Akkor mondj te valamit!
- Nem tudok. Hány óra?
- Éjfél múlt pár perccel.
- Haj... most… inkább megyek, ha nem baj.
- Menj csak! Öhm... - látszott rajta, hogy még akart valamit, csak nem tudta, hogyan csinálja.
Végül vett egy nagy levegőt, közelebb ment Bellához, és megcsókolta.
A lány egy pillanatra meglepődött, aztán átkarolta a fiú nyakát.
Néhány percig így álltak, utána Tom hátrébb állt.
- Jó. Most már mehetsz!
- Máskor is találkozhatnánk?
- Igen.
Bella mosolyogva kisétált az ajtón.
Denem csak állt, és miután hallotta, hogy a lány elment, alakot váltott, és sziszegve felnevetett.
- Merlinre! Milyen könnyű átvágni ezt a gyereket! – azzal eltűnt ...