A fekete napló 2.
Bellatrix B 2005.05.14. 20:29
Egy magas, sötét alak állt előtte. - Szervusz Bellatrix! A lány eltátotta a száját. - Honnan tudod... vagyis tudja a nevem? - Itt csak én kérdezek! Bellatrix dühbe gurult. - Ezt mégis hogy képzeli? - Valahogy. - És azt szabad tudnom, hogy ki maga? A varázsló egy darabig fürkészte a lányt, aztán felelt. - Voldemort. Bella felnevetett. - Na ne szórakozzon! Ilyen hülye név nem létezik! - De igenis létezik! - sziszegte halkan Voldemort. Nem látszott, hogy idegesítette volna a dolog. - Akkor létezik. - vont vállat Bellatrix. " Francokat létezik! " gondolta. - Mondom, hogy van ilyen név! Ugyis ez a nevem! - De hát... honnan tudja, hogy mit gondolok? - Leglimencia. - Az mi? - Egyszer majd megtudod! - Most akarom tudni! - csattant fel a lány. - Ne nyavajogj! Ez a mondat felidézte Bellatrixban Denemet. " Lehet, hogy tényleg nyavajgós vagyok? " - Nem nyavajgog. - motyogta halkan. - Helyes. - Mit akar tőlem? - Gyere velem! - Nem! - De igen! - Nem!! - De de! - Nem! - visította Bellatrix, és hátrálni kezdett. - Ha nem jössz, annak lesz egy kis következménye! - Akkor sem! Voldemort ciccegve megcsóválta a fejét, és felemelte a pálcáját. - Crucio! Bellatrix soha nem érzett még ilyen kínt. Úgy érezte, minden csontja lángol, és szétakar robbanni. Térdre rogyott, aztán a földre roskadt, és vonaglani kezdett. A fájdalom elmúlt. - Na, még mindig nem jössz? Bella felemelte a fejét. - Nem! Azzal feltápászkodott, majd elővette, és felemelte a pálcáját. - Obstraco! Voldemort teljesen ledöbbent a lányon, így nem tudott védekezni. Az átok teljes erővel találta el, és ő háttal neki csapódott a falnak. Nagy nehezen felállt. - Te utolsó kis ribanc! Bellatrix rémülten futni kezdett a másik irányba. - Locomotor mortis! A lány hasra esett a lábbilicselő átoktól. Az egyik térdét csúnyán beverte a kőpadlóba. - Áúúú... - suttogta. - Csak nem fájt? - vigyorgott Voldemort. Bellatrix nem válaszolt, csak elfordította a fejét. - Hagyj békén! - Miért tenném? - Mert! - Nem! - sziszegte a varázsló, és megfogta a lány karját. Bella visítozni kezdett... majd a következő pillanatban az ágyán ébredt. Szobatársai ott álltak körülötte. - Mi a baj? - kéredezte rémülten Julia. - Semmi... semmi, csak rosszat álmodtam. - Ezt meg hol szerezted? - mutatott az egyik lány, Narcissa, az ő térdén lévő horzsolásra. Bellatrix elkerekedett szemmel nézte, aztán gyorsan rávágta. - Öhm... bevertem az éjjeliszekrénybe. - Aha. Akkor nincs gond? - Nincs. - Oké. - azzal otthagyták. " Ilyen nincs! " - gondolta magában - " Nem! Nem lehettem ott! Hiszen végig itt feküdtem az ágyon... Vagy mégse?" Előkotorta a naplót a párnája alól, és írni kezdett. " Tom! Képzeld! Álmomban megjelent egy furcsa alak, és harcoltam vele!" " Valóban? Hogy hívták?" Bella pennája elindult a lap felé, de félúton megállt. "Tényleg! Hogy is hívták a pasast? Valamilyen Vol-lal kezdődött. Volde...Volde... mort. Igen! Ez volt a neve!" Azzal leírta. " Hát ilyen névről még nem hallottam." " Én se." " De hát csak álmodtad! Akkor semmi gond!" Bella szívesen leírta volna, hogy mit is gondol, de úgy döntött, mégse teszi. Denem írása helyén egy másik jelent meg. " Még valami?" A lány sóhajtott egyet, majd válaszolt. " Nem... Semmi más. Öhm... akkor most nem is írok többet. " Azzal az éjjeliszekrényébe dugta a naplót, és újra elaludt...
|