Elhagyott temetõben mag�nyos hal�lfal�,
Fej�ben gondolatok kavarognak, mint t�len a h�.
Õ m�r egy k�nnal teli, s�t�t vil�gba cs�ppent,
Vid�ms�gon, boldogs�gon m�r nem t�preng.

Sz�v�be beled�ft�k a lelki sebek tõr�t,
Rem�nytelen �lmok sava mardossa bõr�t.
�ldozatok sikoly�t viszi h�r�l a sz�l.
Bûnb�nat. Ez t�lti el most lelk�t.

Kegyetlen gaztettek s�ly alatt roskadozik v�lla.
Vajon mi�rt �r�m m�soknak a s�rv�rûek hal�la?
Az egoista, a sz�vtelen csak mag�nak �l,
Nem �rti meg õ, mi�rt fontos a sz�; aranyv�r.

Nem �rtette, b�r m�gis ez volt szent jelszava,
De most, hogy mindennek v�ge, mit �r v�re aranya?
Bemocskol�dott n�pek, emberek, v�rek.
Itt a v�ge. Elsz�ll az �let.