A muglik sz�m�ra az �rtetts�gi a pr�bat�tel. Nek�nk, var�zsl�knak tal�n a RAVASZ. M�r aki eljut od�ig. Az �n "�retts�gim" azonban kiss� kor�n �s el�g rendhagy�an zajlott. Hal�lfal� vagyok. Hogy mi�ta? Nos, �gy k�t napja.

Gondoltam, elmondom, hogy is megy ez n�lunk.
November m�sodik fel�ben kezd�d�tt az eg�sz. Dumbledore hazaengedett egy id�re, mert a nagyany�m meghalt, any�m pedig ideg�sszeroppan�st kapott. Csal�dunkban ny�lt titok �vek �ta, hogy ap�m a S�t�t �r h�ve. Ennek ellen�re nem egy vesz�lyes ember, enyh�n alkoholista, paranoi�s �s k�ptelen arra, hogy b�rkiben tiszteletet �bresszen. Tal�n pont ez a baja, hogy "nem veszik komolyan". Aznap �ppen "haragban voltunk", ami annyit tesz, hogy nem sz�ltam hozz�. Any�m mindig mondja, milyen sz�vtelen vagyok, b�rmeddig kib�rom �gy. Egyszercsak azt vettem �szre, hogy n�z. M�rmint az ap�m. Nyugtalan�t�an furcs�n n�zett r�m, ideges�tett.
- Mi van? - f�rmedtem r� bar�ts�gtalanul.
- Semmi. - felelte, de tov�bbra is n�zett. M�g csak fel se csattant, hogy hogy besz�lek vele.
- J�, ha egy bocs�natk�r�st akarsz kicsikarni, �m legyen: bocs�nat! - mondtam, mert m�r t�nyleg nem b�rtam elviselni.
- Rendben, kisl�nyom, tudod, hogy nem szeretek haragban lenni veled. - mosolyodott el. Az�rt mindig �n voltam a sz�ve cs�cske, m�r ha van neki olyan.
- Arra gondoltam, nem �rtana jav�tani a kapcsolatunkon. - folytatta kisv�rtatva. Mintha cs�ppet zavarban lett volna, m�r majdnem megsajn�ltam, de l�v�sem sem volt, mir�l besz�l.
- Milyen kapcsolatunk? - �rtetlenkedtem.
- H�t az az iz�...apa-l�nya kapcsolat. - Ne m�r, az ap�mnak lekizhetn�kje van?
- Mire akarsz kilyukadni? - erre k�zelebb l�pett �s fojtott hangon felelt:
- Besz�llhatn�l a "csal�di v�llalkoz�sba".
- Mi? Hogy �n? - hirtelen nem is tudtam, mit mondjak, erre nem sz�m�tottam. Valami olyasmit v�laszoltam, hogy m�g alszom r� p�rat. Furcsa, de ez eddig eszembe se jutott. Mardek�ros vagyok a Roxfortban, m�ghozz� v�rbeli mardek�ros. Sosem haverkodtam "h�zon k�v�l", m�g a gondolat is �mely�t. Ennek ellen�re nem �rzek k�l�n�sebb elhivatotts�got a s�t�t oldal fel�. Ap�m igazi szolgal�lek, neki kit�n�en megfelel, hogy egy n�la hatalmasabb ember parancsait lesse. �n viszont rosszul t�r�m a korl�tokat.
M�rlegelni kezdtem. Mi j� nekem abban, ha be�llok hal�lfal�nak? Ap�m el�gedett lesz, ez nem hat meg t�ls�gosan. Hogy a Nagy�r p�rtfog�s�ba vesz? H�lye lenn�k egy pillanatra is megb�zni benne. Tartozom valahov�. Ez nem �rdekel, a magam �tj�t j�rom. Legal�bbis szeretn�m azt hinni. �s ha nem �llok be? Soha nem viszem semmire. Mindig �n leszek a kirekesztett, a gonosz, a k�zellens�g. A mag�nyos farkas. A Nagy�r engedne kibontakozni. Tal�n m�g seg�tene is, elv�gre neki is csak j�, ha �gyes szolg�ja van. Szolga. Na igen. Ha nem akarn�m olyan v�resen komolyan venni saj�t magam, nevetn�k. A Becsv�gy gy�z�tt. Vajon a nagy Mardek�r Malaz�rt is ez vitte a s�rba?

November 21. este 11 �ra 55 perc.
Hoppan�ltam. Egy pillanattal k�s�bb �rkeztem, mint ap�m. Tudom, illeg�lis, de �rdekeljen? Temet�. Jeges sz�l s�p�rt v�gig a r�gi s�rok �s kript�k sorain, mint a Hal�l lehelete. Jellemz�. Meg�lltam volna a feliratokat n�zegetni, de nem k�slekedhett�nk. Ap�m fontoskodva sietett el�re, � m�r j�l ismerte az utat. Egy hatalmas, r�ginek t�n�, d�sztelen kripta bej�rat�n�l �lltunk meg. Bement�nk, ap�m mag�t�l �rtet�d� term�szetess�ggel ker�lte meg a poros k�kopros�t, �s a szemk�zti falhoz l�pett. El�vette a p�lc�j�t �s mormogott valamit, gondolom, sz�nd�kosan �gy, hogy ne �rtsem. A fal elt�nt, m�g�tte egy keskeny lej�rat v�lt l�that�v�, meredek k�l�pcs�kkel. F�kly�t sehol sem l�ttam, m�gis gyenge f�ny uralkodott odalenn. Temet�, titkos kazamat�k, pinceszag, f�lhom�ly...micsoda hat�svad�szat! - gondoltam, amint egy h�rmas el�gaz�shoz �rt�nk. Ap�m fel�m fordult:
- Biztos vagy benne?
- Amit mondtam, megmondtam. - b�lintottam hat�rozottan. Erre � kez�vel a bal oldai j�rat fel� intett, maga pedig jobbra indult. Egy pillanatra nagy volt a k�s�rt�s, hogy m�gis a k�z�ps�t v�lasszam. "S�k mez�ben h�rmas �t,/Jobbra, balra szertefut./A k�z�ps� c�lra jut." Honnan jutott ez eszembe? Megr�ztam a fejem �s bementem a bal oldali alag�tba. Ennyire az�rt nem vagyok h�lye!

Nem kellett sok�ig kutyagolnom, mire egy s�t�t terembe �rtem. M�r �pp el� akartam venni a p�lc�mat, hogy vil�g�tsak, mikor hirtelen �les f�ny has�tott a szemembe. Pislogtam n�h�nyat, mire hozz�szoktam, �s k�r�l akartam n�zni, de a f�ny csak azt a pontot vil�g�totta meg, ahol �lltam. Mint egy kihallgat�s - futott �t az agyamon. Vallat�m is meg�rkezett, b�r csak a hangj�t hallottam. Hideg, hihetetlen�l hideg, k�ny�rtelen hang.
- Hogy h�vnak? - k�rdezte. Halkan besz�lt, hangja m�gis eg�szen bet�lt�tte a teret. �nk�ntelen�l is �sszer�zk�dtam, de csak egy m�sodpercre, azut�n furcsam�d felb�torodtam. Tesztel, vagy mi? Legyen neki! - gondoltam, �s �gy feleltem:
- Att�l f�gg, ki sz�l�t.
- Mestered hogy nevez?
- M�g nem tudom.
- F�lsz? - k�rdezte, �s az volt az �rz�sem, a ves�mbe l�t. Nem mintha hazudni akartam volna.
- Egyel�re nem. - halkan mondtam ugyan, de szerencs�re nem remegett a hangom. �gy l�ttam, egy szemp�r villant a s�t�tben, de lehet, hogy csak k�pzeltem.
- Mi a legs�t�tebb r�m�lmod?
- J�l alszom, nem eml�kszem.
- Mondom m�shogy: mit�l f�lsz a vil�gon a legjobban? - nocsak, t�relmetlen?
- Fogalmam sincs.
- Gondolkozz! - J�, j�, k�nny� azt mondani!
- Tal�n a kiszolg�ltatotts�gt�l. - csend. H�lyes�get mondtam?
- Van valaki, vagy valami, ami�rt az �letedet adn�d?
- A meggy�z�d�sem�rt.
- Kiben, miben hiszel?
- A j�zan �szben.
- Mit v�rsz az �lett�l?
- Merlin-d�jat nem, az biztos. - most egy kis b�tors�g!
- Ha �n k�rdezn�k, v�laszolna?
- Tal�n.
- Mire j� ez?
- Majd megl�tod.
- Mindekit�l megk�rdi ezeket?
- Ezent�l igen. - k�s�rleti ny�l. Ez vagyok �n.
- Mire sz�m�thatok?
- Merlin-d�jra nem. - t�bb k�rd�sem nem volt. Felesleges. Mennyi ostobas�got hordtam itt �ssze! Csend. �n t�rtem meg:
- �s most?
- Tov�bb! - erre a sz�ra �jabb f�nysug�r szelte �t a helyis�get, �s egy ajt�t vil�g�tott meg velem szemben. Majdnem �rr� lett rajtam az
ismeretlent�l val� f�lelem, r�ad�sul m�g mindig az el�bbi "vallat�s" hat�sa alatt voltam. Gyorsan legy�rtem a torkomban keletkezett gomb�cot, �s bementem az ajt�n. V�g�lis mi t�rt�nhet?

Az ajt� m�sik oldal�ra �rve egy �jabb s�t�ts�gbe burkol�zott teremben, egy p�st sz�l�n tal�ltam magam. Velem szemben egy fekete k�penyes, �larcos alak �llt. Azonnal el�vettem a p�lc�mat: itt p�rbaj lesz! �m az �larcos �gy t�nik, nem adott a formas�gokra: miel�tt b�rmi egyebet tehettem volna, ellenfelem p�lc�j�b�l feh�r f�nysug�r t�rt el� �s egyenesen fel�m tartott. M�r csak arra volt id�m, hogy f�lreugorjak, �s gyorsan kimondtam az els� �tkot, ami eszembe jutott:
- Petrificus totalus! - minden er�lk�d�s n�lk�l kiv�dte, �s (furcs�n ismer�s) d�rg� hangon �gy sz�lt:
- Imperio! - na nem! Ezt nem hagyom! M�r �reztem azt a bizonyos bizserg�st, m�r hallottam fejemben a parancsot: "Add fel!", �s hihetetlen�l d�h�s lettem. Ap�m r�v�n volt m�r dolgom az Imperius-�tokkal, tudtam, hogyan kell legy�zn�m, haragom m�g seg�tett is ebben.
- Capitulatus! - ki�ltottam, mire a fekete alak p�lc�ja a kezemben landolt.
- Most pedig fejezd be, amit elkezdt�l! - parancsolta ugyanaz a r�m�t�en embertelen hang, amely n�h�ny perce m�g k�rd�seivel gy�t�rt.
- Stupor! - mondtam erre, holott pontosan tudtam, mit v�r t�lem. Nem v�gzek valakivel �gy, hogy m�g azt sem tudom, kicsoda! Odal�ptem vesztes ellenfelemhez, �s egy mozdulattal levettem r�la a maszkot.
- �ltem volna meg az ap�mat?! - ki�ltottam d�h�sen a semmibe, de nem kaptam v�laszt. Helyette egy m�sik ajt� ny�lt ki, �n pedig k�nytelen-kelletlen bementem rajta. Ap�mat ott kellett hagynom, valami az s�gta, ha fel�breszten�m, azzal t�nyleg kih�zn�m a gyuf�t.

M�g egy s�t�t szoba. Kezdett elegem lenni ebb�l az eg�szb�l, �mely�t�en nevets�ges volt. Odas�t�ltam, ahol a helyis�g k�zep�t sejtettem, �s meg�lltam. Azt�n v�llat vontam �s �gy sz�ltam:
- Lumos! - ahogy p�lc�m halv�ny f�nye megvil�g�totta a termet, �szrevettem, hogy k�r�l�ttem szab�lyos k�rben feketeruh�s, maszkos alakok �lltak: a hal�lfal�k. Remek. Mostm�r tal�n megkapom azt az �tkozott Jegyet, �s mehetek haza. A k�r egy helyen sz�tny�lt, �s egy magas, szint�n fekete tal�ros f�rfi l�pett be rajta, �larc n�lk�l. A legborzalmasabb arc, amit valaha l�ttam. Lehet, hogy ezent�l t�nyleg lesznek r�m�lmaim: azokat az iszonytat�, v�r�s szemeket �s a kegyetlen, eltorzult von�sokat fogom l�tni. Lassan k�rbej�rt, �s alaposan szem�gyre vett. V�g�l j�ghideg hangj�n kimondta r�m az �t�letet:
- Elk�nyeztetett, naiv, ostoba gyermek vagy. - megr�ndult az arcom. Te meg egy hatalomm�ni�s, egoista, besavanyodott dikt�tor. - gondoltam.
- Mindazon�ltal ezek a hib�k helyrehozhat�k, s ap�dn�l biztosan t�bbre viszed majd. - Te pedig pontosan �gy v�gzed, mint az az elmebeteg mugli m�sz�ros, az a Hitler. Szeme fenyeget�en villant. Persze, hogy tudta, mit gondolok.
- M�g mindig biztos vagy benne? �vod�sokra nincs sz�ks�gem. - Csak marionettfigur�kra. B�lintottam:
- A d�nt�st m�r meghoztam.
- T�rdelj le! - f�l t�rdre ereszkedtem, � megfogta a bal csukl�mat, �s felh�zta a tal�rom ujj�t. �rint�se, ak�r egy halott�. P�lc�j�t egy pontra szegezte a karomon, �s mormogott valamit. A fene figyelt r�, csak t�l akartam lenni az eg�szen. Karomba �get� f�jdalom has�tott, halkan felszisszentem, tekintetem Mesterem arc�ra t�vedt, amely most gonosz, dialdalittas, �r�mtelen vigyorba torzult.

Haza�rve n�mi megk�nnyebb�l�ssel vettem tudom�sul, hogy ap�mmal minden rendben van. Hajnalodott, de nem b�rtam aludni, karomon m�g mindig �gett a S�t�t Jegy. A kopony�t n�zegetve azzal sz�rakoztam, hogy k�l�nb�z� emberek von�sait k�pzeltem r�. Reggel lett, fel�lt�ztem �s lementem a nappaliba. Le�rve meglepetten l�ttam, hogy sz�leim r�m v�rtak. Persze, ma vagyok tizenhat! Any�m hat�rozottan jobb sz�nben volt, kis csomagot adott �t. Nem sz�lt ugyan, de halv�nyan elmosolyodott. A dobozka egy mereng�t rejtett. A nagyany�m� volt. Majdnem t�nyleg meghat�dtam. Meg�leltem any�mat. Ap�m t�le is t�lzott �nnep�lyess�ggel adta �t, amit nekem sz�nt:
- Boldog sz�let�snapot, kisl�nyom! - �rnyalatnyi megillet�d�tts�ggel n�zegettem a fekete, csukly�s k�penyt �s a hozz� tartoz� maszkot. Tekintetem ap�m b�szkes�gt�l csillog� szemeivel tal�lkozott, mik�zben any�m csendesen els�rta mag�t.