Itt �l�k mag�nyosan a konyh�ban, �s a m�lton merengek, mintsem a tetteim k�vetkezm�nyeit m�rlegeljem… Eml�kszem mikor m�g nem tartoztam „Uram” szolg�lat�ba. Olyan felh�tlen volt m�g az �let annak ellen�re, hogy tudtam � m�r hal�lfal�. Hi�ba k�rlelt �n be�lltam k�z�j�k, hogy m�g t�bbet lehessek vele. De valahogy d�nt�sem k�vetkezm�nyei nem azok voltak, mint szerettem volna. Volt valaki, akinek ezent�l engedelmess�ggel tartoztam. Teljes�tenem kellett parancsait b�rmik is legyenek azok. �s persze �ln�m kellett, mert ha nem teszem engem �lnek meg. Egyre kevesebbet l�ttam Kedvesem. Voldemort mindig titkos k�ldet�sekre k�ldte �t, �n meg egyre t�bbet lettem Voldemort k�zel�be rendelve, akkor m�g magam sem tudtam az ok�t. Ha tudtam volna fejvesztve futottam, volna Dumbledorehoz, ny�ltan megtagadva „Uramat”. De nem tettem. Majd j�tt a sz�rny� h�r. Kedvesem halott. Iszonyatos f�jdalom �s �r t�lt�tte be a lelkem. �s mint azt Voldemort v�rta, a karjaiba kergettem magam, azzal, hogy vigaszra volt sz�ks�gem. Ha tudtam volna, hogy az eg�sz arra megy ki, hogy gyereket sz�ljek neki. Egy ut�dot, aki �tveheti majd a hely�t. De mint sok mindent, ezt sem tudtam. �s a k�vetkezm�ny meg is lett. Terhes lettem. Eleinte �r�ltem a dolognak, de r�j�ttem, nem fogj�k hagyni, hogy felneveljem, elveszik, �s �rz�ketlenn� teszik, hogy m�lt� �r�k�s lehessen. Nem hi�ba j�rtam valaha a Griffend�lbe, m�ris lehets�ges sz�k�si terveimen t�rtem a fejem. V�rtam az utols� pillanatig, majd mikor �reztem, beindul a sz�l�s �n nem a Szent Mongoba mentem, mint kellett volna, hanem Roxfortba, Ott sz�ltem meg kisl�nyom, akit az igazgat� gondjaira b�ztam. Akinek elmondtam mindent, amit csak tudtam. Cser�be csak egy dolgot k�rtem, a l�nyomat Tere-t egy szeret� csal�d nevelje f�l, �gy ahogy azt meg�rdemli, �s soha ne tudja meg, kik is a sz�lei.
K�t napja t�rtem haza, �s ez id� alatt csak azon gondolkodtam, hol sz�rtam el az �letem. �lmaimban r�meket l�ttam, minden egyes z�rren�sre �sszerezzentem. Ahogy telt az id� �gy n�tt bennem a hal�lf�lelem �s az aggodalom Tere miatt. Mi lesz, ha Megtal�lja? Vajon t�nyleg szeret� csal�dja lesz, olyan amilyet �n, nem adhatok meg neki? Ezt a gondolatot mindig elvetettem, tudtam Dumbledoreban b�zhatok. S most? �rzem m�r nincs sok h�tra �s felkeres. Tal�n eddig csak v�rt, hogy vissza mennyek. De persze ezt nem tettem, nem is fogom. �s most elj�n lesz�molni, bossz�t �llni, ami�rt elvittem a l�ny�t, nem ez nem j� sz�, csak az�rt j�n, mert az ut�d�t vittem el. Olyan gyarl� k�tel�k nem �rdekli, mint a v�r, nem � csak az ut�dot l�tta a gyerekben, nem a l�ny�t.
�s l�m, m�r meg is j�tt. Vagy ez megint csak a paranoia, ami r�m t�r?
Nem ez nem az. B�r az lenne, akkor most nem l�tn�m d�ht�l tajt�kz� arc�t �s v�r�sen izz� szemeit. De l�tom �s tudom nincs mit tennem. M�r csak a k�n �s a vallat�s v�laszt el a kegyes hal�lt�l, de vajon meddig tart majd?
-Hol a l�nyom Rebecca?
-Meghalt.- felelem, magabiztosnak tetsz� hangon. De ez csak az �lca, t�rdeim remegnek, mint a kocsonya, b�r a tal�r j�t�konyan �lc�zza f�lelmem.
-Ne n�zz h�ly�nek, Rebecca. Tudom, hogy �l. Nem tudsz becsapni, �rzem, hogy f�lted. Ki vele hol van?
-Halott!- mondtam elt�k�lten.
-Curcio!
K�nok k�zt verg�dve ord�tottam. M�g soha nem �reztem ilyet, eddig siker�lt ezt elker�ln�m, de tudom, most t�bbet kapok majd, mint eddig b�rmelyik hal�lfal�. De a k�n nem sz�nik, egyre jobban �tj�rja testem. M�r a gondolataimat is befoly�solja, m�r azt is elmondan�m hol a l�nyom, csak legyen m�r v�ge. Amint megsz�nt a var�zs, egyb�l kitisztult a fejem. Tudtam, hogy a k�n elveheti az eszem, de nem sejtettem, hogy ilyen hamar. Elt�k�ltem, hogy soha t�bbet nem inoghat meg a tudatom, ink�bb haljak bele a f�jdalomba, mintsem el�ruljam a gyermekem.
- Nem �rtettem az el�bbi v�laszodat. Hogy is mondtad?
- Azt mondtam halott, sz�modra halott.
- Curcio!- hangzott a felelet.
�s megint r�m t�rt a f�jdalom, mely most m�g er�sebben j�rta �t a testem, mint el�tte.
A k�n halk ny�sz�rg�st csikart ki bel�lem, m�g �n tudatom �s gondolataim tiszt�ntart�s�ra koncentr�ltam. �s siker�lt. Az �toknak v�ge szakadt, de a k�n most sem sz�nt meg, csak tompult. �reztem, hogy m�r nem b�rom sok�ig.
-Hol van, Rebecca?
- Ink�bb a hal�l, mintsem elmondjam neked.
-Rossz v�lasz. Curcio!- tajt�kozta, d�hvel �titatott hangja.
A szenved�s megint vill�mk�nt has�tott bel�m. Az �rz�k szerveim is eltompultak, nem �reztem semmit, csak a k�n tudata volt, az ami elhitette velem, hogy m�g mindig f�j mindenem, pedig m�r r�g megszakadt az �tok.
De annak ellen�re, hogy l�ttam magam el�tt a leeresztett p�lc�t, a k�n nem enyh�lt.
Ezt m�r nem b�rtam. Hihetetlen gyorsas�ggal s�llyedtem a m�lys�gbe, ahol csak a feketes�g �s az �ress�g vett k�r�l. Egy s�t�t r�ccsal szeg�lyezett kis lyukban t�rtem magamhoz.
S�t�t volt. A szemem csak lassan szokta meg a s�t�tet. Nem tudtam, hol vagyok, �s mit keresek egy�ltal�n ezen a helyen. Egyvalamit �reztem csak a testemet �tj�r� r�miszt� hideget. Hirtelen t�rtek r�m r�miszt� eml�keim egy h�rg� hang k�s�ret�ben. M�r tudtam, hol vagyok, Voldemort tikos kis cell�inak egyik�ben. �n m�g soha nem voltam itt lent, de hallottam m�r r�la. Innen �lve m�g soha senki sem ker�lt ki. Majd megint a sz�rny� eml�kek. Melyek soha nem sz�ntek meg. V�gig kis�rt�k �lmaim, gondolataim, �rzelmeim. Semmi m�s csak a szenved�s, a mag�ny �s rem�nytelens�g tudata vegy�lt, halni akar�sommal. De nem halhattam meg, mindig kaptam annyi �telt, mely a l�tsz�ks�gleteim kiel�g�tett�k. Ha nem ettem, akkor bel�m t�mt�k. Voldemort parancs�ra nem halhattam meg. �lvezte a szenved�sem, melyet minden egyes l�togat�s�n�l, nem mulasztott volna meg tudtomra adni. Ilyenkor nem csak lelki, de fizikai f�jdalmakat is t�l kellett �lnem, ami megint csak nem volt k�nny�, pedig sz�vem m�ly�n m�r csak a hal�lt v�rtam, de �gy neh�z meghalni, ha az ember minden mozdulat�t k�vetik. �s �gy teltek-m�ltak a napok, a hetek, majd az �vek.
Az id� csak rohant, soha nem lass�tott, f�radhatatlan �temben haladt tov�bb. De engem legy�z�tt. Elvesztem nem b�rtam m�r tov�bb. Az �g meg bocs�tott, �s meg hallgatta im�m.
Egyik este l�z�lmomban melyet betegs�geim okoztak, a hidegnek �s a piszoknak k�sz�nhet�en, v�gre el�rt a hal�l. Mely nem kegyetlen volt, mint oly sokan gondolj�k. Nem a hal�l sz�momra a megv�lt�s volt. Egy mened�k, ahol soha t�bbet nem kellett szenvednem.