1951 november 23 London, Roxfort, Titkok kamr�lya el�tt

Tom Rowle Denem sikeresen megtal�lja a kamra bej�rat�t, majd lecs�szik a cs�ben. Az alag�t v�g�n megl�tja a jelet, amelyet abban a lev�lben l�tott, amit m�g az �desanyja hagyott r� hal�la el�tt. K�zelebb megy  hozz�: -„T�rulj!”-mondta sziszeg� hangon. A k�gy� nem engedelmeskedett neki. Majd megsz�lalt valaki  a h�ta m�g�tt:-„Sajn�lom, de nem ez a jelsz�!”-Tom megfordult, de senkit sem l�tott.”-Ki vagy te?”-„�n az any�d vagyok, Tom! A jelsz�t pedig az�rt nem tudod, mert azt csak a testv�red tudhatja! „-„Nekem nincs testv�rem!” ”-De van! Az az igazs�g, hogy miut�n megsz�lett�l, r� egy �vre sz�letett meg Daria.  �n v�rfarkasok �ldozat�ul estem, ap�d pedig elvitte mag�val �t Erd�lybe. Menj el hozz�juk, �s keresd meg �t! A s�rv�r�ek nem m�lt�k arra hogy itt tanuljanak!”-„De h�t Te nem tudod a jelsz�t?” „-Azt az ap�d mondta el Dari�nak a tudtom n�lk�l!”

2004 janu�r 11-Erd�ly, Bucharest, Var�zsl� u. 12

Kint nagy h�vihar  s�p�r, a h�zban megsz�nt az �ram. A term�szet is �rzi a gonosz k�zeledt�t. Egyszercsak minden elhallgat, majd a cs�ndess�get egy m�ly , er�s kopog�s t�ri meg. Tom  az ajt�hoz siet, de az ajt� z�rva van,  sehol sem tal�lja a kulcsot.”-Egy pillanat!” „-Alohomora!”-sz�lt az idegen fagyos hangly�n. Ekkor valami furcsa t�rt�nt (egy mugli szem�vel), az ajt� mag�t�l kiny�lt! Az ajt�ban egy fekete csukly�s f�rfi �llt, kez�ben egy p�lc�val. Tom tudta, hogy ki �. „-Azt hittem, hogy m�r sosem j�ssz el, fiam!”-mondta, Tom , �s lerakta a kez�ben l�v� t�sk�t. „-Most nem �rek r� veled tr�cselgetni, hol van?”-mondta , s p�lc�j�t apj�ra szegezte.

„-Csak nem akarsz meg�lni?De miel�tt elviszed a l�nyt,tudnod kell, hogy nem fog egy k�nnyen megt�rni!”-s sz�les mosoly ter�lt sz�t az arc�n., de legbell�l f�lt. Nem mag��rt, hanem a l�ny��rt. –Csak � �lje t�l!-mondta mag�ban. �s b�szk�n kih�zta mag�t. –„Most megfizetsz minden�rt!Avada Kedavra!”- Tom teste �sszez�zott szentk�pk�nt zuhant a f�ldre. Ennyi volt egy �let.  �s ezt egy olyan valaki is v�gign�zte, aki j�form�n m�g semmit sem tudott az �letr�l. Daria Denem halk, komoly l�ptekkel s�t�lt le a l�pcs�r�l.Most meg akarta bosszulni mindazt, amit Tom Denem az apj�val tett. De nem tehette, mert p�r m�sodperc m�lva  egy hideg k�padl�n fek�dt. Tudta, hol van, ez a S�t�t nagy�r b�rt�ne. Az apja m�r eleget besz�lt r�la.Eg�sz test�ben reszketett a hidegt�l . �rezte, hogy most er�snek kell lennie. Felemelte a fej�t, �s megpillantotta a S�t�t Nagyurat. Tudta, hogy mi�rt van itt. Egy sz� miatt, ami az �let�t mentheti meg!De � nem fogja elmondani soha! Nem !Az apj��rt!-„Crucio!”-Daria iszony� f�jdalmat �rzett az eg�sz test�ben. Kez�t �k�lbe szor�totta, de a f�jdalom nem enyh�lt.S�t fokoz�dott. Majd sz�pen , fokozatosan le�llt. �jra megsz�lalt:-„MONDD MEG A JELSZ�T!”

„-Soha!”-Daria most f�l�llt, �s b�szk�n kih�zta mag�t, mint az apja.V�rta a hal�lt, �s tudta, hogy hamarosan ide fog �rni. De arra nem sz�m�tott, hogy ilyen neh�z lesz a hal�lba vezet� �t. �jra felhangzott az �tok. Ez most sokkal rosszabb volt. Sok�ig tartott, m�g sose �rzett ilyen nagy f�jdalmat.Csak azt k�v�nta, hogy �lje meg �t! –„Egyenl�re ennyi el�g volt!”-mondta, �s kiment a cell�b�l. Daria nem mozdult. Nem is tudott . Mintha a k�padl�hoz sz�gezt�k volna.  Egyszerre kiny�lt a cella ajtaja, s egy �reg var�zsl�  kis �telt �s italt rakott le  a f�ldre, majd kiment, nem n�zett vissza, m�g csak r� sem.Daria minden erej�t �sszeszeve fel�lt az �gyra, nagyon szomjas volt, ez�rt a poh�r ut�n ny�lt. Alig fogta meg, az �veg elv�gta az ujj�t. Csak most n�zte meg jobban, hogy egy kis reped�s volt a poh�ron. T�madt egy �tlete. Ledobta a poharat a f�ldre, �s apr� szil�nkok milli�i �rasztott�k el a cell�t. Megfogta a legnagyobbat, �s lassan a csukl�ly�hoz emelte. Nagyon f�lt, de tudta hogy siker�lni fog. Mintha meleg vizet cs�p�gtettek volna a kez�re, ez m�r nem f�jt annyira, mint a k�nok �tka. �rezte, hogy fogy  az energi�ja. Lassan odament a falhoz, �s csak egy sz�t tudott fel�rni: Szeretlek apa!