Tudod, naplóm, az alvás mindig jót tesz. Kicsit kitisztult a fejem és a következőkre jutottam:
1. Ezt az Ossian-ügyet pihentetem, majd megkérdezem Robtól, ha adódik alkalom. A másik probléma fontosabb.
2. Magam veszem kézbe a dolgokat! Persze, csak, ha Rob beleegyezik.
Na igen, ez utóbbi nem kevés munkát igényel, de azt hiszem, van egy használható ötletem. Alaposan végiggondoltam, kik azok, akiknek bármi közük lehet PC-hez(elővigyázatosságból rövidítek). Nincsenek sokan, de annál jobb. Már meg is van a két kulcsfigurám: a Weasley-ikrek! Tudom, kockázatos dolog két ilyen megbízhatatlan bajkeverőt beavatni, de csak azt mondom el nekik, amit feltétlenül szükséges. Robról egy szót se! Különben is, tartoznak nekem. Egy csomó hülyeségükről tudok, amit nem köptem el, ideje bevasalni. Többet neked sem árulok el a tervemből, naplóm, csak amit már véghezvittem. Először is megkérdeztem Robot, nem bánja-e, ha szabad kezet adok magamnak. Erre ő vállat vont és beleegyezett, láthatólag nem reménykedett túlságosan. Most nem maradtam ott vele lelkizni, egyéb dolgom akadt. Nagy fiú már egyébként is, nem kell pátyolgatni. Gondoltam, hatásosabb lesz, ha megtréfálom picit az Ikreket. Meg ez a módszer biztonságosabb is. Így hát, amint besötétedett, a tettek mezejére léptem. Kicsit izgultam, már hónapok óta nem változtam át. Ja, persze, elfelejtettem említeni, de gondolom, már világos: animágus vagyok. Majdnem három egész évembe került, mire megtanultam, de időm az volt bőven. Talán egy kívülálló is észrevett volna egy csendes, fekete árnyat, amely végiglopódzik a sötét folyosókon, de szerencsére kihalt volt minden. Reméltem, hogy a hajfestés nem látszik majd. Képzeld csak el, naplóm: egy feketepárduc vörös csíkokkal! Végülis egy tükör mellett elosonva meggyőződhettem róla, hogy teljesen fekete vagyok, csak zöld szemem világított a sötétben. Elég vicces volt, mikor Fred elhúzta az ágyán a függönyt és megpillantott, ahogy ott fekszem. Persze, George is észrevett, és tágra nyílt szemmel hátráltak pár lépést. A hatás kedvéért hatalmasat ásítottam, majd nagyot nyújtózva visszaváltoztam emberré. A tréfa jól sikerült! Nem bírtam elfojtani egy halk nevetést, ahogy a döbbent képüket néztem.
- Helló, fiúk! - szóltam végül és felkászálódtam az ágyról. Azért addigra már visszanyerték lélekjelenlétüket, de még mindig nagyokat pislogtak mind a ketten.
- Ez nem volt semmi! - csóválta a fejét George.
- De mit keresel itt ilyenkor? - kérdezte gyanakodva Fred, aki kettejük közül mindig is a gyakorlatiasabb volt.
- Na jó, a tárgyra térek. - kezdtem - Lenne egy jó kis móka, amiben a segítségeteket kérem. - Bár még nem is tudták, miről van szó, egyből felcsillant a szemük. Gyorsan elsuttogtam nekik a tervet, ők pedig buzgón bólogattak, jelezve, hogy minden világos. Azért Fred megkérdezte:
- Mégis mit akarsz ezzel? Mi hasznod belőle?
- Az az én dolgom, egyelőre titok. De semmi magánakció, és nehogy eljárjon a szátok! - feleltem határozottan.
- Renben, számíthatsz ránk! - bólintott George, miközben Fred vállat vont és hozzátette:
- Annál is inkább, mivel mi is számíthattunk a diszkréciódra párszor.
- Helyes. - mosolyogtam elégedetten, azzal már párducként eltűntem azon az úton, amelyen jöttem. Ahogy kiosontam az ajtón, még hallottam George izgatott suttogását:
- Kezdek félni tőle, te nem? - s szinte láttam magam előtt, ahogy Fred elismerően bólogat. Nagyszerű! Eddig minden a legjobb úton halad. Éjfél felé jár, nemrég értem vissza. A szobatársaimnak szerencsére semmi nem tűnt föl, megszokták, hogy a magam útját járom. alamit azért aludnom is kéne, szóval jó éjt, naplóm!