Szeptember 5
Navayon Kee 2004.07.01. 21:50
Ma sem aludtam túl sokáig, de ezt már megszokhattad tőlem, naplóm. Úgy döntöttem, délelőtt tanulok egy kicsit. Bár nem volt sok kedvem hozzá, azért mégis muszály. Ezzel el is telt néhány óra, bár nagyrészt csak ültem a könyveim fölött és a semmibe bámulva elmélkedtem, szokásom szerint. Eszembe jutott az a paraszt tegnap este. Nem is néztem meg az arcát, csak a szemét figyeltem. Fura. Kíváncsi vagyok, utamba akad-e még valaha. Végül is nagy nehezen sikerült a fejembe vernem valamicskét, úgyhogy pihenésképpen Mephistóval játszottam. Hamar megunta, kicsit durvábban karmolt, úgyhogy ezt is abbahagytam. Hogy töltsem akkor az időt? -tűnődtem, de hirtelen eszembe jutott valami. Régebben leveleztem egy mugli lánnyal, tőle kaptam egy ilyen izét...hogy is hívják? Valami CD-lejátszó, vagy mi. Zenét lehet vele hallgatni. Van is bele ilyen CD-m, bár mugli zenekartól, de egész jó. Előástam a cuccaim közül, szerencsére működik és még emlékeztem is, hogy hogyan, úgyhogy azt hallgattam. Volt rajta egy elég fura, magyar együttes is, valami Ossian. Furcsa módon értettem a szövegét, pedig nem tudok róla, hogy valaha magyarul tanultam volna. Majd ezt még megkérdem anyámtól, hogy mért van. Végül is csak eljött a délután 5 óra, amikorra a találkozót beszéltük meg Robbal. Lementem a könyvtárba. Ő már ott volt, egészen úgy nézett ki, mint aki már tök régóta ott ül. Odamentem hozzá, és elkezdtünk beszélgetni. Láttam rajta, hogy nagyon odavan azért a lányért, ezért mondtam neki, hogy ne adja fel, mindig van remény. Persze, ez nem nagyon használt, ezért óvatosan megkérdeztem, ki az, aki miatt így kivan. Még mindig nem akarta elmondani, ahogy sejtettem, de azért beszéltünk róla. Elmesélte, hogy a lánynak van barátja, de persze az ő nevét sem árulta el. Nem akartam faggatni, nehogy azt higgye, mindenáron tudni akarom. Elég sokáig taglaltuk a témát, de azt hiszem, megértette, hogy attól még nem reménytelen az ügy. Aztán megkérdezte, velem mi van. Ilyet se sokan kérdeztek még tőlem! Bár nem is nagyon tudtam rá mit felelni. - Belefutottam Remy Potterbe idefelé jövet. Elég zavart volt. - mondtam végül. Annyit azért még hozzátettem: - Tudom, hülyeség, hogy ennyire foglalkoztat, mert nem ismerem, de mégis valahogy felelősséget érzek érte. - Megértem, én is vagyok így bizonyos emberekkel. Ezek szerint te nem hallottad? - Mit? - Ami Remyvel történt tegnap. A fél iskola erről beszél. - Ja, én a másik fele vagyok. - ezen már mosolygott egy kicsit. Haladás! - gondoltam. - Az volt - kezdte -, hogy egy fiú erőszakoskodott vele a bálon. Aztán odament Rick Malfoy és leütötte a fickót, puszta kézzel. Ismerem Ricket, elég jól, de még sose viselkedett így. Fura, nem? - Nem tudom, ez mindenesetre sok mindent megmagyaráz. Azért Remynek se lehet túl könnyű. Mindegy, eleget pletykáltunk! -feleltem, de titokban örültem, hogy ez az ügy egy kis időre elterelte Rob figyelmét a saját bajáról. Azért jólesett vele beszélgetni. Ezután már nem történt velem semmi érdekes, most este van. Majd írok, ha lesz valami!
|