A klubhelyiség zsúfolásig volt diákokkal, akik persze jobbára úgy néztek ki, mint egy-egy feldíszített karácsonyfa. Hogy én mennyire utálom a felhajtást! - gondoltam sokadszorra, mikor végre megpillantottam Robertet a tömegben. Ez nem igaz! - futott át az agyamon, fekete szegélyű sötétzöld talárját látva - egymáshoz öltöztünk! Ő is észrevett, és mosolyogva elindult felém, arcán kis gödröcskék jelentek meg.
- Nagyon csinos vagy! - mondta a közelembe érve.
- Kösz, te sem panaszkodhatsz. - feleltem és örültem, hogy sápadt arcom nem szokott elpirulni. Átverekedtük magunkat a tömegen és beléptünk a Nagyterembe, ahol végre fellélegezhettünk picit. A dekoráció most egész ízléses volt, bár a hangulatomhoz inkább a halloweeni illett volna. Pár percig még nézelődtünk, azután Robert így szólt hozzám:
- Megyek, hozok valamit inni, mit kérsz?
- Mindegy, csak töklé ne legyen! - vágtam rá, és láttam az arcán a megrökönyödést. Mért köteles mindenki szeretni a töklevet? - méltatlankodtam magamban, miközben Robert távolodó alakját bámultam. Aztán gondolataimba mélyedve leültem,és észre sem vettem, hogy valaki kis idő múlva leült mellém. Szokásos céltalan töprengésemből egy metsző hang zökkentett ki.
- Kit tisztelhetek önben, kisaszony, csak nem a Sötétség Királynőjét? - kérdezte gúnyosan az ismeretlen fiú, mire én egyenesen a szemébe - mély, fekete örvénybe - néztem. Mivel nem tudtam kiolvasni belőle semmit, ugyanolyan gúnyosan vágtam vissza:
- Ja, a fejedben lévő sötétségét, hogy kitaláltad! - ám ekkor egy pillanatra elfordítottam a tekintetemet, mert észrevettem Robertet. Mire visszanéztem, az a fura srác már nem volt sehol. Közben Robert a közelembe ért, két pohár gyanús, sötét színű löttyel a kezében.
- Meggyszörp. Ez a kedvencem, úgyhogy neked is ezt hoztam. - magyarázta.
- Igen? Ez érdekes - szóltam elgondolkodva, és elvettem az egyik poharat.
- Mi érdekes? - ült le mellém.
- Az, hogy nekem is ez a kedvencem, kösz. - mosolyodtam el. Miközben a meggyszörpöt ittuk, egész jól elbeszélgettünk. Kiderült, hogy hasonló az éreklődési körünk: ő is szereti a rockot, érdeklik a vámpírok, meg egy csomó minden, ami engem. Mikor elmeséltem neki afféromat a kis pocokkal(Malfoy), a hasát fogta a nevetéstől. Azután elég sokat táncoltunk is, sőt, néha még más is fölkért, meg persze Rob - ő kért meg, hogy így hívjam - is táncolt másokkal is. Szerencsére Patrick felém se nézett. Nem gondoltam volna, hogy ilyen kellemes estém lesz - futott át az agyamon, mikor pár percre leültünk pihenni. Rob nagyon jó társaság. Hát még, ha nem járt volna egész este valahol máshol! Sokszor észrevettem tánc közben is, hogy felém fordította a tekintetét, de keresztülnézett rajtam, mintha ott se lennék. Ilyenkor furcsa, fájdalmas kifejezés ült a szemében.
- Meleg van - szólt hirtelen -, menjünk, szívjunk egy kis friss levegőt! - bólintottam, én is kimelegedtem kissé, meg más is eszembe jutott: remek alkalom, hogy kiszedjem belőle, mi bántja. Ahogy a parkban sétáltunk, egyszer csak éreztem, hogy megfogja a kezem. Oldalt sandítottam, de láttam, hogy ő is rám pillant, hogy mit szólok hozzá. Reményt láttam a szemében, hát szó nélkül hagytam. Aztán leült egy padra és kezemnél fogva odahúzott magához. Leültem mellé. Ő a szemembe nézett. Itt a pillanat - gondoltam, és már nyitottam volna a számat, de ő megelőzött: két kezébe fogta az arcom, ajkát az enyémre tapasztotta és lágyan, hosszan megcsókolt. Elmosolyodtam, bár kissé összezavart. Tudom, előre látható lépés volt, de valahogy mégis meglepett vele. Mostmár biztos voltam benne, hogy mi a baja, és épp rá akartam kérdezni, mikor eszembe jutott még valami, amit nem értek. Ez hatásosabb fölvezetés lesz - döntöttem el, és nagy lélegzetvétellel belekezdtem:
- Ígértél nekem valamit.
- Igen? Ja, persze. - válaszolt szórakozottan. Nem nagyon siet vele - állapítottam meg, de folytattam.
- Módosítanám a kérdést: mért hívtál el, ha már szerelmes vagy valaki másba? - láttam rajta a meglepetést, végül lemondóan felelt:
- Tudod, ezt hosszú lenne elmagyarázni.
- Ráérek. - néztem a szemébe. Azt hiszem, fölfogta, hogy megbízhat bennem, mert nagyot sóhajtva elmondta, mi nyomja a lelkét. Neked talán elmondthatom, naplóm, de jól őrizd meg a titkát, mert megígértem neki, hogy nem beszélek róla senkinek! Szóval jól sejtettem, egy másik lány van a dologban, bár egyenlőre nem mondta meg, ki az. Szerinte az a lány nem szereti őt, azért hívott el engem, hogy megpróbálja elfelejteni.
- Már figyeltelek egy ideje, mindig is tetszettél nekem - magyarázta, majd hozzátette:
- Most biztos egy hülye, önző alaknak tartasz.
- Dehogy is! - siettem a válasszal. Próbáltam megvígasztalni, de sajnos eléggé el volt kenődve. Elég sokáig lelkiztünk, végül éjféltájban már mosolygott egy picit, úgyhogy el mertem búcsúzni tőle, de persze csak a klubhelyiségben. Megbeszéltük, hogy holnap is találkozunk délután a könyvtárban. Azt hiszem, jót tesz most neki egy kis baráti beszélgetés.
Most fél egy felé jár az idő, úgyhogy nem ártana már aludnom. Igaz, hogy az este nem pont terv szerint alakult, de én nem éreztem csalódást, vagy hasonlót. Nem "pasiztam be", de sokkal tartósabb és értékesebb dologra tettem szert: szereztem egy barátot. Na, jó éjt, naplóm!