Szeptember 4. Az átok
Remy Potter 2004.07.01. 18:08
A bál 7-kor kezdődött és 11:30-kor lett vége. Most 11:50-van
~*~ A bálon ~*~
Beléptünk a nagy tölgyfaajtón, odamentünk az egyik asztalhoz, majd leültünk. Kis idő múlva Mike így szólt: -Gyere, menjünk táncolni. -Jó... -mondtam habozva. Elkezdtünk táncolni. Kiszúrtam Ricket, aki minden lányt elküldött. Rémesen éreztem magam. Hiába próbáltam szabadulni Mike-tól, egyre erősebben szorított. Már jó ideje táncoltunk így, mikor Mike a fülembe súgta: -Gyere, menjünk ki... nagyon meleg van. El kellett ismernem, igaza van, de semmi kedvem nem volt kettesben maradni vele. Mikor nem mozdultam, szabályosan kirángatott a teremből. -Hé! Ne! Au! Ez fáj!- még egy utolsó pillantást vetettem Rickre, majd kint találtam magam a birtokon. Mike nekilökött egy szobornak, és elkezdte csókolgatni a nyakamat. Nem tudtam semmit tenni. Megbénított ez az egész. Éreztem, ahogy erőt vesz rajtam a düh, az aggódás és a tehetetlenség furcsa elegye. De mintha nem is az saját érzelmeim lettek volna... Pár pillanat múlva, mintha letépték volna rólam Mike-ot. Mikor kinyitottam a szemem, Ricket láttam magam előtt. -Kábítóátok?-kérdeztem az ájultan heverő Mike-ra pillantva. -Nem- felelte Rick vidoran.- Az öklöm! Erőtlenül elmosolyodtam. Szörnyű traumát okozott ez nekem... mi lett volna, ha Rick nem jön? Bementünk a nagyterembe, és beszélgettünk: -Figyelj, Rick...- kezdtem. -Igen, Remy? -Nagyon sajnálom a múltkorit... csak... tudod... azt hittem... -Hogy azt a lányt fogom elhívni. -Igen. -Tudod, ő csak az unokahúgom volt... Helen. -Komolyan? Jaj, bocsáss meg... én... olyan ostoba voltam... -Semmi baj... szólnom kellet volna róla. Épp akartam mondani, hogy üljünk le, amikor égetrengető ordítozást hallottunk kintről. Mintha valakit kínoznának... Mindenki kirohant, és Mike-ot találták a földön heverve. A fiú levegőért kapkodott és még mindig remegett. Ebben a pillanatban felszisszentem: megfájdult a Jegyem. Azonnal tudtam mit jelent ez... Rick kérdőn nézett rám, én pedig jeleztem neki, hogy ez most nem alkalmas. Ő bólintott. Lassan mindenki visszament a klubhelységbe. Mi egy sarokba vonultunk, és ott elmondtam neki mindent. -Mikor kimentem, megfájdult a Jegyem- mondtam. -Mi? Neked van Jegyed?- kérdezte hitetlenkedve. -Van... de nem ez a lényeg. Apám követett ide. Szerintem ő kínozta meg Mike-ot. -Hogy? A Sötét Nagyúr itt van? -Ne ilyen hangosan!-figyelmeztettem- Igen, itt van, de ezt csak mi ketten tudjuk! Ne mondd el senkinek! -Persze, bennem bízhatsz. Amúgy szerintem is ő volt. Ki más lett volna? -Igen. Minden egybe vág. -De miért követett? -Fogalmam sincs. -Hát... jó éjt akkor. -Jó éjt, Rick... Felmentünk a hálótermeinkbe. Szörnyű csapás volt ez az egész... minden összetorlódott a fejemben... majdnem megerőszakolt egy srác... apám megkínozta... fáj a fejem... most itt vagyok és írok. Pont éjfél van. Meg újhold... Mi ez? Valaki lemegy a lépcsőn... megnézem ki az...
|