~*~ Készülődés a bálra ~*~

Hatalmas tömeg volt a klubhelységben, alig bírtam átverekedni magam rajta.
Felmentem a harmadéves lányok hálótermébe, de az üres volt. Leültem a tükör
elé és elkezdtem fésülni a hajam. Épp azon tűnődtem, milyen frizurám legyen,
mikor valaki benyitott. Hátrafordultam: egy hosszú suőke hajú, világoskék
szemű lány volt az.
-Bocs, ha zavarok, egy kicsit eltévedtem...-cincogta. Majd mikor meglátta a
kezemben a fésűt, megkérdezte:
-Tudod már milyen lesz a frizurád?
-Nem.-vallottam be.
A lány erre felderült és így szólt:
-Nagyon szívesen megcsinálom neked, ha akarod. Meg a sminkedet is.
-Miért ne?-válaszoltam. Ő erre odajött és elkezdte vizsgálni a hajamat.
-Hm. Egyenesszálú, élénkvörös, hátközépig érő, vékonyszálú, de dús- állapította
meg.-A franciafonat tökéletes lenne. És az arcformádhoz is passzolna.
Elkezdte fésülni a hajam, és egyáltalán nem húzta. Aztán úgy fél óra múlva
újra megszólalt:
-Milyen lesz a ruhád?
-Zölddel futtatott ezüst, selyem dísztalár- válaszoltam.
-Aha. Jó választás. A szemed színét nagyon jól kihozza- mondta.-Megfognád
egy kicsit?
Azzal odanyújtotta a hajam végét. Én engedelmesen megfogtam, amíg ő
elszaladt és később egy kisebb dobozzal a kezében tért vissza.
-Lássuk csak- motyogta, miközben a dobozban kutatott.-Hová is tettem? Á,
megvan.
Egy ezüst színű szalagot húzott elő a dobozból, és azzal kötötte meg a hajam
végét.
-És most, a smink- elkezdte vizsgálgatni az arcom.-Aha. Világos, normál
arcbőr. Hosszú, sötétbarna szempillák. Szürke, mandulavágású szemek.
Világosbarna, közepes vastagságú szemöldök. Ovális arcforma. Telt rózsaszín
ajkak. Szép, nagyon szép.
Sóhajtott egyet, majd úgy egy perc után így szólt:
-Jól van. Egy kevés púderrel alapozunk. Az arcodra csak kevés pír kell, a
természetesség a lényeg. A te esetedben a szemek lesznek a hangsúlyosak.
Igen, ezüstkék szemhéjfesték. Egy kis fekete tussal keretezzük és fekete
szempillaspirállal adunk neki nyomatékot. A szemöldököd formáját majd
kiigazítom. A szádra csak egy kis halványrózsaszín szájfény kerül, mert így
is gyönyörű színe van. Ennyi.
És hozzálátott. Jó negyed óra múlva belenézhettem a tükörbe. Elképedten
pislogtam tükörképemre. Ennyire szép lennék?
-Köszönöm- mondtam.-Köszönöm, ööö...
Akkor döbbentem rá, hogy nem tudom a lány nevét.
-A nevem Lara. Lara Wilkes. Én még csak elsős vagyok, hát te?
Kezet fogtunk. A Wilkes név valahogy ismerősen csengett.
-Szia Lara. Az én nevem Remy. Én harmadéves vagyok.
-Kivel mész a bálba?- kérdezte hirtelen.
-Mike Goldserrel- feleltem, csak úgy mellesleg.
Lara szeme elkerekedett.
-És te?- kérdeztem vissza gyorsan.
-Én? Én Dracóval. Draco Malfoyjal.
Irigyen néztem Larára.
-Jobban szeretnél Dracóval menni? Mert akkor tőlem cserélhetünk.
-Nem, dehogy- legyintettem.-Nem Dracóval szeretnék menni, hanem a bátyjával.
-Rickkel?
-Ismered?
-Személyesen nem, de Draco mesélte, hogy- itt utánozta Draco hangját-
mekkora egy pancser! Még nincs párja a bálba!
-Vagy akivel igazán menni akart, az már foglalt.
-Mi?-kérdezte Lara.
-Semmi, semmi.
Megvonta a vállát és így szólt:
-Na, hadd lássam rajtad a ruhádat! Addig én is rendbeszedem magam.
Bólintottam. Ő elrohant, de jó 20 perc múlva vissza is tért. Égszínkék
dísztalár volt rajta. Hosszú, szőke haja most elegáns kontyban csavarodott
tarkójára. a szemhéja jégkékbem tündökölt, az ajkai pedig világos
rózsaszínűen fénylettek.
Én is felvettem a ruhámat és a cipőmet.
-Mesésen nézel ki- mondta Lara.
-Te is- válaszoltam.
-Most jut eszembe! Van egy ezüstrózsás fülbevalóm. Kölcsönadom, ha kell.
-Jó, köszi- mondtam.
-Nincs mit- mosolygott.
Mikor a fülbevaló is a helyére került, Lara így szólt:
-Mike el fog ájulni tőled.
-De Dracónak sem lesz oka panaszra.
-Siessünk- mondta.-Már biztosan várnak ránk.
Azzal lerohantunk. Szememmel a tömeget pásztáztam, de nem Mike-ot kerestem.
Közben Lara megtalálta Dracót. Végre szemem megakadt azon, akit valójában
kerestem: Ricken. Az egyik sarokban állt és méregzöld talárjának szegélyét
vizsgálta. És akkor valaki megbökte a vállam. Mike volt az. Éjkék
dísztalárban feszített.
-Hú!- mondta.- Csini vagy! Akkor indulhatunk, cicus?
Cicus! Én?!
-Persze- nyögtem.
Mike belémkarolt és levezetett a nagyterembe.