-Mi van itt?-kérdeztem Ricktől, mikor a klubhelyiségbe értem. Egy csoport gyerek állt egy hirdetmény előtt.
-Bál lesz...holnap este.
-Miféle bál?
-Tanévkezdési bál...párban kell menni rá.-mondta, s én tisztán láttam az arcára kiülő elégedettséget. Tudtam mit forgat a fejében, de én nem vagyok olyan könnyű préda-gondoltam, és elrohantam reggelizni.
Kajálás után, észrevettem, hogy Rick nem ült le mellém, és egész nap került. A folyosón mentem, mikor megpillantottam egy lánnyal. A gyomrom bukfencet vetett és elöntött a méreg. Akkor ébredtem rá, mennyit számít nekem valójában. Aztán mikor már akartam odarohanni hozzá, hogy lekeverjek neki egyet, valaki megbökte a hátam. Megfordultam, dühtől izzó szemmel. Egy feltűnően jóképű, barna hajú, szürke szemű, Mardekáros fiú volt az.
-Szia!-mondta-A nevem Mike Goldster. Eljönnél velem a holnap esti bálba?
Egy pillanatig csak bámultam rá, aztán eszembe jutott Rick és a másik lány.
-Persze, szívesen.-válaszoltam jó hangosan, hogy Rick is meghallja. Csak később vettem észre, hogy miután hallotta a válszom, csalódottan lehajtotta a fejét.
Mindegy, a meghívást elfogadtam, és már nem mondhatom vissza. De miért kellet Ricknek ezt csinálnia?
Leverten a klubhelységbe kullogtam. Mikor beléptem, Rick ott ült a kanapén és a tüzet bámulta. Én leültem az egyik karosszékre, és az arcát fürkésztem. Csak most vettem észre milyen jóképű valójában...sokkal jóképűbb, mint az a bájgúnár Mike Goldster...bár Rick is tudná ezt...
-Miért, Rick, miért?-kérdeztem.
Ő lassan felémfordult, mindig vidáman csillogó pillantása most szomorúan nézett rám.
-Mit miért?-kérdezte értetlenül.
-Az a lány...-válaszoltam.-Miért?
Most mintha egy kissé felderült volna.
-Féltékeny vagy rá?-kérdezte.
Elöntött a düh.
-Én, féltékeny?! Dehogyis!-mondtam mérgesen, majd felvonultam a hálóterembe.
Hát ez történt az előbb, most álmos vagyok, úgyhogy jó éjt, Naplóm!

Remy