|
Szeptember 1, utazás a Roxfort Expresszen
Remy Potter 2004.07.01. 17:59
Hogy utazom a vonaton, és ki az akivel megismerkedtem?
Szia, Naplóm!
Amikor felszálltam a Roxfort vonatjára, sikeresen találtam egy teljesen üres fülkét. Amikor kinéztem az ablakon, apámat láttam, de csak egy pillanatra, a köpenye miatt.
Most is ugyanazt tettem, mint az előző 2 évben. Egyedül ültem. Hogy hogyan, a zsúfolásig telt vonaton? Ez nagyon egyszerű: ha valaki le akart ülni mellém, egyszerűen ránéztem. Egyszer néztem már dühösen tükörbe, olyankor vörösen izzik a szemem.
Tudod mi jutott eszembe, Naplóm? Az, hogy a fattyú most lesz elsőéves.
Amikor már jócskán úton voltunk, újra megpillantottam apám erős karját, amint egy seprűbe kapaszkodik.Ez nagyon meglepett. Vajon miért jött utánam?
Töprengésemből az ajtó nyikordulása vert fel. Dühösen fordítottam fejem a hang irányába és szemem egy tejfölszőke hajú fiú, szürke szemével találkozott. A hatás most elmaradt. A fiú nem rohant el, mint a többiek, csak állt az ajtóban és engem nézett. Majd hirtelen bejött és így szólt:
-A nevem Richard Malfoy.
Épp ekkor vettem észre a Mardekár címerét a talárján. Ez kissé megnyugtatott. Hűvös hangján folytatta:
-Te biztosan Potter vagy.
-Ne merészelj így nevezni!
-Megígérem, hogy nem hívlak így soha többé, ha leülhetek. Nos?
-Ülj. -morogtam válaszul.
-Mi a keresztneved?
-Remy.
-Látom nem vagy a szavak embere.
-Te pedig annál inkább, igaz, Richard?
-Á, ne hívj már így! Mindenki csak Rick-nek szólít.
Egy darabig én az ablakon bámultam kifelé, Rick pedig engem nézett. Aztán hirtelen felfogtam, ki az aki előttem ül.
-Te Lucius Malfoy idősebb fia vagy?
-Igen. Apám a te apád jobbkeze.
Egész úton apám hideg pillantását éreztem a hátamon. Végre megállt a vonat és kiszállhattunk.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
